Ki mondta, hogy egy medvének nem lehetnek romantikus pillanatai?

2015.08.20.

Ugyan kit érdekel a rossz idő, amikor az ember ilyen gyöngyszemekre akad? Azt hiszem, tanulhatnánk a jegesmedvéktől: meglátnak valami szépet, és nem restek azt maximálisan kiélvezni!

Amint meghalljuk a jegesmedve szót, vagy egy üveg Coca-Colát szopogató édes fehér mackó, vagy a globális felmelegedés legnagyobb áldozatai jutnak eszünkbe. Hála Dennis Gyros kanadai fotósnak, most megismerhetjük a jegesmedvék szuper romantikus oldalát is. A fotósorozat egyébként a észak-kanadai Hudson-öböl közelében készült, és úgy tűnik, a medvék nem nagyon zavartatják magukat, miközben fesztelenül elvetik magukat a rózsaszín virágos réten. A fotós kifejezetten imádja a fehér állatokat, különösen akkor, ha azok a színüktől eltérő környezetben mutatkoznak.

Minden állatért rajongok, de a a fehéreket – mint mondjuk a sarki rókát, a jegesmedvét vagy a hóbaglyot – talán mindennél jobban szeretem.

Legjobb barát akkor és most

2015.08.18.

Ráakadtam egy fotósorozatra, amit a 20 éve aktív Amanda Jones készített. A fotós több tucat kölyköt fotózott le, akiket hosszú évek után újra felkeresett, hogy megörökíthesse a boldog életet lehúzó, addigra fogatlan, megkopott állatokat...

A sorozatot végigpörgetve azon jár az agyam, hogy valami nem változik. Hogy a kutyámat az első naptól fogva úgy szeretem, mintha mindig is velem lett volna, és mindent félredobva sietek vele az orvoshoz, ha beteg, hogy minden egyes nap, amikor elengedem a parkban, összeszorítom a fogaimat és remélem, hogy a kettőnk kapcsolata erősebb, mint a domb túloldalán a szimatát és ösztöneit beizzító finom illatok. Látom az emberek arcát (legalábbis egy részükén biztos), hogy beteges, természetellenes ragaszkodásnak tartják az ember-kutya barátságokat, vagy a gyerekvállalás előtti lépcsőfoknak, a rajongás pedig csak egy bizonyos korig megengedett. Szerencsés vagyok, hogy kutyás lehetek, mert a legtöbb ember, ha találkozik egy másikkal az utcán, elmegy mellette szó nélkül, két kutyás viszont már távolról int a másiknak, és függetlenül attól, ismerik-e egymást vagy sem, órákig képesek beszélgetni a belváros legbüdösebb pontján is. A kutyák lecsökkentik az emberek közötti távolságot, rendet tesznek az értékrend között, és végül megtanulod, mi az igazán fontos, vagy mi nem. Az például, hogy betegesen meg akarj felelni egy ismeretlen embernek, hogy elnyerd a tetszését két mondat után, például egyáltalán nem az. Kutyásnak lenni egy hatalmas ráébredés, hogy a világ teli van lehetőségekkel, hogy mindig van alternatíva, nem léteznek semmiben végződő zsákutcák, hogy egyik lépés szüli a másikat: ha nem mehetsz be egy étterembe, egy sarokkal arrébb biztosan lesz egy másik, ahol még vizet is kap, életed legemlékezetesebb nyaralásaira pedig akár őt is magaddal viheted.

Az pedig már csak külön extra, hogy ha egyedül ugrálsz a parkban, mindenki idiótának néz, ha viszont a kutyáddal viháncolsz, legálisan éled meg az életed úgy, ahogy gyerekkorodban merted utoljára.

Teddy macival spanol a megárvult kenguru bébi

2015.08.06.

Mindenkinek kell egy barát, és ez alól a megárvult kenguru baba sem kivétel. A Doodlebug névre keresztelt apróság múltjáról nem sokat tudni: gondozói szerint kieshetett anyja erszényéből, de az is lehet, hogy elpusztult a mamája. A neki szánt játékra egyébként hasonlóan reagált, mint a gyerekek: teddy mackót igazi bandatagként kezelte. Ennél valószínűleg már csak Roger, a kidolgozott felsőtestű alfa és frottír nyuszijának kapcsolata volt aranyosabb!

Igazi menő punk lett az elgyötört kóbor kutyusból

2015.08.05.

Bobb tíz évig rótta a derék Angyalok városát (mert bizony még mindig nem minden arany, ami fénylik), mire az állatmentőknek sikerült felnyalábolniuk és minél hamarabb kezelésbe venniük a szörnyű állapotban lévő kutyust. Csakhogy a szegény veterán addigra már olyan leharcolt volt, hogy elfertőződött sérülései miatt amputálni kellett két lábát, ráadásul fogai is jócskán megsínylették a kóbor létet: mindössze négy maradt belőlük. A lassú lábadozás mellett sérült gyerekek terápiás kutyusa is volt egy időben, és hirtelen ő lett az újrakezdés, az elfogadás és a megértés megtestesítője a világon. Július vége óta szerető családban él, újra tud futni, játszani, két megtermett testőre vigyázza minden lépését, és még szuper új sérót is kapott!

Le az illegális orvvadászattal!

2015.08.04.

Cecil lemészárlásáról határozott véleményünk van. Közben kiderült az is, hogy az univerzum leglúzerebb fogorvosa a helyi pultoslánynak próbált imponálni a fotóval, a borzalmas tényen azonban ez nem változtat. A randi egyébként nem jött össze, Dr. Walter Palmer viszont a világ elsőszámú közellensége lett. (Az ég óvja – vagy ne, mi aztán rábízzuk a döntést –, hogy találkozzon néhány dühös greenpeace-s arccal). Az dolog viszont hatalmas nyilvánosságot kapott, és sorra szólaltak fel az ügy kapcsán a különböző hírességek, köztük a világhírő etológus Jane Godall is: „Megdöbbentett és felháborított Cecil története. Érthetetlen számomra, hogy miért akarna bárki is megölni egy veszélyeztetett állatot (mára 20 ezer oroszlán él Afrikában), de hogy rávegyék Cecilt, hogy elhagyja a számára biztonságot nyújtó nemzeti parkot és szerszámíjjal mészárolják le...? Egyszerűen nem találok szavakat, hogy kifejezzem mélységes ellenszenvemet. Ráadásul a halála előtt hosszú órákat szenvedett, mielőtt végül lelőtték. (…) Mindezt sport címszó alatt.”

Egy játékokat gyártó cég saját eszközeivel szállt be az illegális orvvadászat elleni küzdelembe: plüss oroszlánokat gyárt, melyeket szeptembertől szerezhetünk be 5.99 dollárért a különböző kiskereskedésekben. És mielőtt a kedves trollok a fejükbe vennék, hogy egy újabb cég próbál meg minél több pénzt kicsikarni Cecil halálából: a bevétel 100 százalékát az Oxford vadrezervátumot tanulmányozó kutatócsoportjának megy majd. Mi nagyon várjuk, milyen egyéb ötletekkel és pozitív  kezdeményezésekkel igyekeznek szem előtt tartani az égető problémát.

Gazdik, akik bilétán keresztül szóltak be

2015.08.03.

Egy nyakörvön lógó egyszerű kis biléta éleket tud menteni, legalábbis is sokkal nagyobb az esélye, hogy az aggódó gazdi megtalálja kedvencét (tekintve, hogy nem hord magánál minden második tag chipleolvasó berendezést, arról nem is beszélve, hogy ennél is kevesebb ember van, aki hajlandó lenne elcipelni egy elkóborolt állatkát a legközelebbi állatorvoshoz, hogy az olvassa le a gazdi adatait is tartalmazó chipet). Viszont abban is hatalmas szerepet játszik, hogy a gazdájától 50 méterre téved apróságot ne nézzék azonnal az utcára kidobott, szörnyű sorsú szőrös David Copperfieldnek, akinek egyértelműen A: új családnál B: menhelyen a helye. Összegyűjtöttünk néhány ötletes és egyedi bilétát a nagyvilágból.

Ez a világ legmenőbb állatkás projektje!

2015.07.30.

Egy kreatív ügynökség, a CLINIC 212 #TINYROADSIGN nevű projektje teljesen elvarázsolt minket. Persze sok cukisággal találkozunk egy nap, igaz a legtöbb állatokhoz köthető. Ez a remek akció viszont olyan emberek agyából pattant ki, akik szerették volna, ha a városlakók rájönnek, nem ők az egyedüli „őslakosok”, ezért a litván főváros, Vilnius bizonyos részeit speciális jelekkel látták el, jelezve, hogy a környéken rengeteg állat szeretne élve eljutni A pontból B-be.

Ezek a legmenőbb kutyás sportok!

2015.07.28.

A tiéd a világ legnyugodtabb kanapé-kutyája? Akkor itt az ideje, hogy felrázd a hétköznapjait ezekkel a kevésbé ismert kutyás sportokkal.

Dog dancing

A dog dancing a kutya és az ember közötti összhangra épül, a párnak ugyanis egy közös koreográfiát kell előadnia (a versenyszabályzatok egyébként hangsúlyozzák, hogy a versenyen fogyatékkal élő személyeket is várnak). Senkit ne tévesszen meg azonban a dolog, hiszen itt nem az számít, hogyan tudunk magunkból és a kutyánkból minél nagyobb bolondot csinálni. A közös munka során a gazdának el kell érnie, hogy fenn tudja tartani az állat érdeklődését, hogy közben minél több trükköt, speciális lépést tanítson meg neki. A legaktívabb kutyusok akár 50 különféle trükköt is elsajátíthatnak.

Flyball

Ha kellően jól szocializált a kutyád, ráadásul a koncentrációja is a toppon van, a Flyball a kedvenc sportja lesz. A csapatjátékban két négyes csoport játszik egymás ellen: itt egyszerre számít a pontosság, az ügyesség és a fürgeség, hiszen a kutyusoknak a lehető leggyorsabban kell az akadályokat legyőzve megszerezni a labdát, majd labdával együtt visszatérni társaikhoz. A következő kutya csak akkor indulhat, ha előző társa már belépett a célba.

Agility

Egy agilty-versenypályán különböző akadályokon (gát, alagút, asztal, szlalom, rámpa) kell végigvezetni a kutyát, méghozzá póráz, és érintés nélkül. A feladatok időre mennek, a különböző akadályok teljesítését pontozzák, míg a pályaelhagyásért vagy az egyéb szabálytalanságokért hibapont jár. Az agility az egyik legjobb módszer arra, hogy játékosan mélyítsük el kapcsolatunkat a kutyával, miközben a köztünk lévő kommunikáció is egyre gördülékenyebbé válik.

Treibball

A treibball szintén a kutya-gazda együttműködést állítja a középpontba: a gazda irányít, a kutyusnak pedig a háromszög alakban elhelyezett labdákat kell eljuttatnia a kapuig, melynek nagyságát a (labdákkal együtt) a kutya mérete határozza meg. Ha kevésbé határozott gazdi vagy, a kedvenced pedig zabolázatlan, ez a sport – túl azon, hogy alaposan átmozgatja az ebet –, garantáltan segít majd nektek az összecsiszolódásban.

Nevezd el Te az ország legújabb fókabébijét!

2015.07.27.

Nemrég édes fókabébi született a Nyíregyházi Állatparkban, s miután a csetlő botló elefántkölyköt is a látogatók keresztelték el, az állatkert ismét a népre bízza a döntést.

Bár tényleg szabad a gazda, ami a névadást illeti, azért az állatkert arra kérte a kreatívokat közleményében, hogy részesítsék előnyben a B-betűvel kezdődő neveket, persze szigorúan a család miatt: a büszke papa Beni, a mama Böbe, a tesó meg Barack, szóval elég furán venné ki magát egy Cecília vagy egy Oszkár nevű bandatag. Augusztus 15-ig lehet agyalni, a trénerek pedig 16-án, a kölyök névadó ünnepségén hirdetik ki a győztes nevet. Akinek van ötlete, ne habozzon!

Hogy milyen egy kutya-öregotthon? Szuper menő!

2015.07.24.

Fogatlan, öreg, mozgássérült, vagy egyszerűen csak utolsó hónapjaikat élő elhagyott kutyák népesítik be az amerikai House of Heart-ot, ami olyan a kutyáknak, mint az emberi társadalmakban az öregek otthona. Csak ez sokkal menőbb!

Sher Polvinale reggel hatkor kel, hogy egytől egyig gondoskodjon a kutyusok reggelijéről és persze a gyógyszeradagokról. (Idővel megérkeznek az önkéntesek is, merthogy a House of Heart nevű intézményt adományozók és lelkes önkéntesek tartják fent). Az ötletgazda és alapító évente négyszer megy be a városba, nehezen indul el bárhová, mert szeretne jelen lenni, ha egy kutyinak elérkezik az ideje. Itt ugyanis csak vénséges ebek élnek: olyanok, akiket már nem tud gondozni a gazdija, netán meghalt, de olyanokat is befogadtak, akik a menhelyen már senkinek sem kellettek a koruk miatt. A projekt nemcsak azért példaértékű, mert több tucat állat töltheti boldogan élete utolsó napjait, hanem mert eközben legalább ennyi nyugdíjas néni talált értelmet élete utolsó néhány évére.

A hiányos fogsorú, „tolókocsis” veteránokat elnézve az ember abban bízik, hogy vénségére hasonló mázliban és szeretetben lesz része, mint ezeknek a szőrös cukkereknek.

12

Ezeket a cikkeket olvastad már?